Írta: Tóth Judit
Sok általános igazság állítja a következőt: mindig
megfontoltan kell cselekedni. Átgondoltan, higgadtan lépéseket tenni, és annak
megfelelően eljárni, hogy mennyit akarsz profitálni egy adott helyzetből. Ki
kéne dobni ezt a gondolkodásmódot a kukába.
Persze nem minden esetben. De fiatal éveinknek nem csupán
arról kellene szólnia, hogy lökünk egyet egy fogaskereken, ami magával ránt,
majd végtelennek tűnő monoton hétköznapjaink egyszer csak a halálos ágyon
végződnek. Történnek közben dolgok, hiszen az ember már csak belső kényszerből
is megállapodik, családot alapít, neveli a gyerekeit, miközben a lángolni vágyó
lelkét, a valódi önmagát észrevétlenül küldi idő előtt a sírba. Aztán, ha
mégsem áll be a sorba, szembe kell nézni a gúnyos, hitetlenkedő arcokkal, végig
kell hallgatni mindenki harsány nevetését, majd el kell viselni azokat az apró
megalázatásokat, amik egy idő után már droggá válnak, hiszen ha egy nap lelki
terror, gúnyolódás nélkül már nem ugyanolyan. Már üressé, rideggé, szokatlanná
válik. Persze van a küzdelemnek egy szélsőséges formája. Megcsalás, a család
elhagyása, a hirtelen felindulásból jött hóbortok, az alkohol, a szerencsejáték,
az egyre hosszabbra nyúló éjszakák. A lüktető vágy azonban hamar utánpótlásra
szorul, miközben a lélek gyakran meghasonul.
De vajon honnan tudjuk, hogy a mi lelkünk él-e még? Hogy már
nem csak egy sápadt, küzdeni akaró, de egyre gyengébb tükörkép néz vissza ránk
reggelente?
Mernünk kell néha felelőtlennek lenni. Néha bizony ott kell
hagyni egy állást, egy felőrlő kapcsolatot, egy iskolát, egy országot, egy
életet valami újért. Néha úgy kell döntést hozni, hogy nem gondolkodunk azon,
hogy milyen következményekkel kell majd szembenéznünk. Néha elég csak lebegni a
következmények tengerén, mert az úgyis arra a partra vet, ahol lennünk kell.
Néha el kell költeni minden pénzt, követni az álmokat, úgy, ahogy azt
elképzeltük. Ezek a helyzetek olykor várakozásra kényszerítenek, olykor pedig
valami radikális tett végrehajtására, de ha a léleknek hosszú életet szánunk,
mindent meg kell tenni, még ha ez olykor szélmalomharcnak tűnik is.
Nincsenek megjegyzések:
Írj megjegyzés