A reális esélyek latolgatása kötélszakadás előtt

Írta: Tóth Judit

Mielőtt minden kötél szakad, érdemes néhány percet a tükör előtt tölteni. Megvizsgálni a megfáradt szemeket, a ráncokat az arcon, a fáradság, szomorúság, fásultság nyomait, és kiordítani minden feszültséget tekintet nélkül a szomszédokra, vagy éppen a szomszéd szobában pihenő családra.

A reális esélyek latolgatására többféle módszer is létezik.

•        El kell fogadni, hogy döntést kell hozni. Ha megrekedtünk, akkor bizony csak úgy léphetünk tovább, ha beismerjük, hogy eddig valamit nagyon nem jól csináltunk. Nem biztos, hogy feltétlenül rossz irányba halad az életünk, sőt, az esetek többségében megy minden a maga útján és nekünk csak megfelelően kell koordinálni az eseményeket és az embereket az életünkben, azonban nem veszünk tudomást arról, hogy valami egészen másra vágyunk, következésképpen nem is lehetünk boldogok.
•        Mielőtt meghozzuk a döntést, számot kell vetnünk eddigi életünkről. Listáznunk kell a sikereinket, a kudarcainkat, a vágyainkat, és persze a lehetőségeinket.
•        Ki kell tágítanunk a mozgásterünket. Ez a lehetőségek felmérésével kezdődik, a kiskapuk megtalálásával folytatódik, miközben hajthatatlannak kell maradnunk, és elfogadtatnunk a környezetünkkel, hogy változást akarunk. A legnehezebb játszmák ekkor jönnek, hiszen nem támogat mindenki feltétel nélkül, gúnyolódók és hitetlenkedők mindig akadnak, de ez nem tántoríthat el, ha eltökélten küzdünk a célunkért.
•         Meg kell küzdenünk a saját félelmeinkkel. Ez nem lehet vérre menő harc, mert a félelem alapvető része az embernek, de az akaratunknak erősebbnek kell lennie a félelmeinknél. Nem fojthatjuk le őket, ugyanakkor bele kell ugranunk a mély vízbe, mert lubickolni akarunk a sikerben, és az nem mehet úgy, ha a parton állunk remegve. Ilyenkor jól jön egy bizalmas, egy hatalmas ordítás, egy mély lélegzetvétel, és a mindennél erősebb tettre készség. A félelmek egy idő után úgyis elmúlnak, de legalábbis némábbá válnak.
•        Ki kell iktatnunk minden visszahúzó tényezőt. Úszni ugyanis nem lehet lábakra kötött súllyal, hiába minden próbálkozás. Bizony nagytakarítást kell tartani, és bármilyen furcsa vagy nehéz is, minden visszahúzó tényezőtől meg kell szabadulni, legyen az bármilyen kedves is a szívnek.

Ezeket a sorokat megfogadva magabiztosabban állhatsz a tükör elé, és talán ordítanod sem kell. Ha beláttad, hogy az életed változtatásra szorul, cselekedj, mert igazából változtatni sosincs késő.