Írta: Tóth Judit
Hazugság lenne azt állítani, hogy néha nem jó érzés a semmi
tengerében fürdőzni. A probléma nem is akkor kezdődik, amikor csak úgy hagyjuk
sodródni magunkat az eseményekkel, hanem akkor, amikor észrevétlenül az
önsajnálatba, és valamilyen iszapos letargiába süllyedtünk.
Az idősebb generáció nagy hévvel szidja a mai fiatalságot,
amiért azok nem csinálnak semmit, csak ülnek a nihilben, harminc évesen még
mindig az anyjuk mos rájuk, és eszük ágában sincs családot alapítani. De az is
szöget üt a fejükbe, hogy miért kell öt ösztöndíj, hat külföldi ország és hét
egyetem egy diploma elvégzéséhez, ha utána úgyis csak bolti kisegítők, irodai
aktakukacok, gyorséttermi dolgozók leszünk, hiszen feleslegesen kidobott pénz
volt a tandíj, tanultunk volna inkább szakmát, és már garantáltan lenne rendes
munkahelyünk.
Mi, miközben építjük az életünket, és az egyetem mellett
olykor két munkahelyen dolgozva egyszer csak arra ébredünk, hogy ennek az
egésznek semmi értelme, hogy se pénzünk, se tudásunk, se igazi tapasztalataink
nincsenek, egyetlen perc alatt rádöbbenünk, hogy változtatnunk kell az
életünkön. Ez persze hosszú hónapok, évek kemény munkája. A kemény
elhatározással kezdődik, majd hónapokig tartó tapogatózással, információgyűjtéssel
folytatódik. Ebben a fázisban gyakran elvész a lendület, és ilyenkor pedig jön
a semmi tengere, és a boldogság látszatát keltő fürdőzés. Olyan dolgokat
teszünk, amiktől undorodunk, miközben olyanokra vágyunk, amiket nem érhetünk
el. Hogy kitöltsük az űrt, önpusztítunk. Előbb a munkát hanyagoljuk, aztán a
tanulmányokat. Előbb csak egyszer mulatunk át mámorosan egy éjszakát, később
már a mámor is csak üres megszokássá válik.
Közben persze folyton gondolkodunk. Hogyan feleljünk meg az
elvárásoknak, magunknak, hogyan lépjünk tovább, hiszen a határokat nem mindig
könnyű átugrani, és mivel a sikerek gyakran elmaradnak, vagy az elvártnál csak
csekélyebbek lesznek, egyre nő a frusztráció, a düh, az undor, és ha ezek irányítanak,
bizony hamar abba az iszapba kerülhetünk.
Sodródás, vihar, süllyedés. Önellentmondások, elvárások,
csalódás. Szavak, amik a nihilben sűrűn előfordulnak, még akkor is, ha nem
mondjuk ki őket. A sikerhez komoly erőfeszítésekre van szükség, de fáradtan,
csalódottan nincs mindig elég erőnk hozzá. Ilyenkor muszáj segítséget kérni.
Nincsenek megjegyzések:
Írj megjegyzés